A párommal - aki most már a férjem, de ezt még szokom használni - tévézés helyett (nincs tévénk) előnyben részesítjük az online is elérhető filmeket, sorozatokat és főzős műsorokat! Esténként tehát míg sokan a tévécsatornáknak kiszolgáltatva reklámokkal teletömött szemetet néznek, mi inkább elindítunk egy receptes videót, és nyálcsorgatva elemezzük azt, hogy mit, hogyan lehetne csinálni. Én egyébként azért is kedvelem különösképp az ilyen műsorokat, mert a konkrét receptek mellett ötleteket, konyhai praktikákat is tanulni lehet belőlük.

A tegnap esti vacsihoz például Fördős Zé Streetkitchen csatornájától vettem az ötletet, miszerint a ragut nem a hagyományos pörköltalapos módszerrel készítettem. Külön-külön megsütöttem a hozzávalókat - a gombát a legelején zsiradék nélkül, hogy még intenzívebb legyen az íze -, és csak ezt követően került fűszerpaprika a serpenyőbe.

Tetszett, amit olvastál? Oszd meg másokkal, kattints a KÖVETÉS gombra a jobb felső sarokban, és lájkold a Facebook oldalamat is, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

37 évvel ezelőtt születtem, épp a mai napon. A korábbi években rendszerint már a születésnapom előtti napokban azon járt az eszem, vajon hogyan ünneplem majd, kinek fogok eszébe jutni… Nem úgy ma. Ma nem én vagyok az első magamnak. Ma felkelek ugyanúgy, mint máskor, átmegyek az ébren játszadozó gyermekhez, pelust cserélek, átöltöztetem, megetetem és nézem, ahogy ismét beleveti magát a játéktengerbe és koncentráltan pakolgatja, rágja a plüssöket. Ma ennyi is elég. Álmos vagyok, fáradt vagyok, de ránézek és olyan jó… melengeti a lelkemet.

Ma nem érdekel, hányan köszöntenek fel és milyen ajándékokat kapok. Kicsit melankolikus hangulatba kerültem, még az időjárás is olyan „nyeh”: a viharos szél tépi a virágaimat, és dobálja a virágládákat odakint. Egy évvel ezelőtt ilyenkor már vártuk Ádámot. Két évvel ezelőtt pedig gyászoltuk a soha meg nem született elsőt. Az elsőt, akiről épphogy beigazolódott, hogy van, már el is köszönt tőlünk. Aztán az újabb és újabb minigyászok, mielőtt Ádám úgy döntött, végleg velünk marad. Idén már a kistesót tervezzük…

Három év, tele kudarcokkal, fájdalmakkal és csalódásokkal, de a legnagyobb örömökkel és tanulságokkal is. Nem volt hiábavaló idő, míg az elsőre vártunk, mert sokat tanultunk egymásról és magunkról is, mire felhőtlenül örülhettünk végre a várandósságomnak. Furcsa, hogy mennyi nehézség vezetett oda, hogy Ádi megszülessen és bearanyozza a mindennapjainkat. Ami egyben arra is megtanított minket, hogy bár sokszor nem látjuk a fától az erdőt, azaz a gondoktól, fájdalmaktól, kudarcoktól nem vesszük észre a bennük rejlő tanítást, utólag mindig kiderül, semmi sem volt hiábavaló. Mindennek megvan a maga értelme, haszna. A rossz dolgoknak ugyanúgy, mint a nagyobb jónak, örömöknek, szép pillanatoknak.

Tetszett, amit olvastál? Oszd meg másokkal, kattints a KÖVETÉS gombra a jobb felső sarokban, és lájkold a Facebook oldalamat is, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

A gyermeknevelés kapcsán számtalan olyan téma merül fel, ami legalább annyira megosztja a szakembereket, mint a kezdő anyukákat. Ilyen a hozzátáplálás kérdése is. A facebook-csoportokban sok olyan mamival találkozom, akik szinte minden új élelmiszer bevezetése előtt a többi anyukát kérdezik, mikor SZABAD, mikor KELL bevezetni. Véleményem szerint a védőnővel és gyermekorvossal történt konzultációt követően itt is bátran hallgathatunk az ösztöneinkre, természetesen az allergéneket illetően komolyabb körültekintéssel eljárva.

Igen ám, de vannak, akik részben vagy egészben egyáltalán nem tudnak szoptatni addig, netán pótlásként kap a gyermek időnként kicsi tápszert, vagy bármi egyéb okból kifolyólag úgy érzik, korábban is megkezdhető a hozzátáplálás. Én az utóbbiak táborát erősítem és tudom, hogy ez sokaknak maga a megtestesült sz.ranyaság. Viszont fontosnak tartom leszögezni, hogy

a hozzátáplálás megkezdése nem egyenlő az anyatej elhagyásával!

Fotó: Pexels

Ádám például viszonylag gyakran szopisztrájkol, hol a fogacskái miatt (2 hónapos kora óta mozgolódnak, kínozzák, de több mint öt hónap elteltével még mindig nem bújtak ki…), hol a tejcsatorna elzáródás okozta nehezebb szopizás zavarja, és ilyenkor örülök annak, hogy nem feltétlenül kell tápszerhez nyúlnom, mert kaphat egy kis zöldséget, gyümölcsöt is kiegészítésnek. Őszintén szólva szívesebben etetem olyan ételekkel a babót, amiről pontosan tudom, mit tartalmaz, mint olyan tápszerrel, aminek az összetételével nem igazán tudok mit kezdeni. Ráadásul

Ádi a születésétől kezdve nagyon bukós baba volt, és úgy tapasztalom, mióta szilárdabb ételeket is kap, kevésbé köszön vissza az, amit megeszik. Ettől pedig mindkettőnk közérzete sokkal jobb.

Fontos hozzátennem, hogy a kóstoltatással megvártam Ádi négyhónapos korát, és ő már akkor képes volt segítséggel ülni, kinézte a szánkból az ételt, és a tányérunkat is rendre maga elé rántotta. Ráadásul a tejmennyiségem már akkor elkezdett csökkenni… A háziorvosunkat is megkérdeztem, mielőtt elkezdtük volna, és bár ő is felhívta a figyelmemet a WHO ajánlására, nem tiltott el a hozzátáplálástól. Mint mondta, figyeljük a baba reakcióit, és ha nem megy a hasa, nem hányja ki, amit megevett, miért ne folytathatnánk?

Kóstoltatásnak nevezem, amit csinálunk, mert  bár almapüréből képes betermelni egy egész bébiüveg mennyiséget a picur, általában inkább a kíváncsiság hajtja, amikor belekívánkozik a tányérunkba. Teljes adagot naponta maximum egyszer eszik szilárdból, dél körül vagy koradélután, de az alvásai előtt akkor is minden esetben kéri a tejcsit. Bevallom, ennek nagyon örülök, mert könnyebbség ugyan, hogy nem lóg egész nap a mellemen, de megnyugtat a tudat, hogy továbbra is fő tápláléka az anyatej.

A kezdetekről

Eleinte próbáltam betartani, hogy minden új ízt három napig kóstoltatok, vajon allergiás lesz-e rá a gyerek, végül rájöttem, hogy a mi háztartásunkban ez nem megvalósítható. Spontán élünk, spontán főzök. Végül bevezettem, és a mai napig is így kóstoltatok új ízt, alapanyagot, hogy ilyenkor vagy önmagában az új ételt kapja, vagy egy korábban már ismert és garantáltan bevált élelmiszerrel együtt keverve. Így ha allergiás reakció lépne fel, tudnám az okát. Szerencsére sem allergia, sem hasmenés vagy hányás nem fordult elő Ádámnál, mióta szilárdat is eszik.

Igyekszem napi szinten valamilyen gyümölcsöt adni neki, hogy a C-vitamint közvetlenül vegye magához. Ez általában alma, körte nyersen, héj nélkül pürésítve (az első kóstoltatáskor még vízben megfőztem pépesítés előtt), amit most már víz helyett frissen facsart narancslével mixelek, és időnként babakeksszel keverek a glutén bevezetése érdekében. Ádi rajong érte!

A fűszerezésről szólva, azt az elvet követem, hogy ami nekem nem ízlik, azt Ádámnál sem erőltetem. Például kóstoltátok már a sótlan, ízesítetlen vízben főtt zöldségeket? Tegye fel a kezét, akinek ízlett! Biztos vagytok egy páran, de én nem ezen szerencsések közé tartozom. Így eleinte – bár minden hozzátáplálási kisokos a sótalan etetést ajánlja - Ádám zöldségeihez is tettem pici sót, később pedig a mi ételeinkben főtt finomságokat kapta. A levesben főtt répáért például odáig van és vissza!

Tetszett, amit olvastál? Oszd meg másokkal, kattints a KÖVETÉS gombra a jobb felső sarokban, és lájkold a Facebook oldalamat is, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két ember, aki az eljegyzést követően addig-addig húzta az esküvőt, hogy végül már tényleg muszáj volt beadni a derekukat. Így történt, hogy alig több mint egy hónapjuk maradt megszervezni a nagy napot, amihez se pénzük, se ötletük nem volt. Lett viszont segítségük bőven, akiknek - és a szerencsének - köszönhetően egy rendhagyóan tökéletes „fapados” menyegző született.

Az elmúlt hetekben nem igazán jutott időm írni, azaz próbálkoztam, de soha nem voltam elégedett a végeredménnyel. Végül inkább nem is erőltettem, mert a nagy szervezősdiben magamra sem jutott energiám, nemhogy a blogra… Azt viszont tudtam, hogy ha végre túl leszünk ezen a csodaszép, de rettentően fárasztó napon, leírom, hogyan lehet kevés pénzből, jó barátokkal és sok-sok segítséggel hangulatos, bensőséges, baráti esküvőt szervezni. Arra viszont, hogy még az elengedést is gyakorolhatom közben, magam sem számítottam.

Tudni kell hozzá, hogy hirtelen felindulásból, egy délelőtt alatt szereztem időpontot az anyakönyvvezetőhöz házasságkötési szándék bejelentésére, és azzal a lendülettel a házasságkötő termet is lefoglaltam a szertartáshoz. Ez azért nagy szó, mert házasodni a szándék bejelentésétől számított 30 nap múlva lehet csak, így a mintegy 3 éves jegybenjárásunkra nem tehettünk csak úgy pontot, egyik napról a másikra. Plusz telefonon keresztül nem is minden hivatal, illetve anyakönyvvezető ad időpontot az eskütételre. A sokadik kerülettel végül szerencsénk volt, ráadásul a világ legcukibb, legsegítőkészebb anyakönyvvezetőjét fogtuk ki, aki lehetőséget adott saját szöveggel is színesíteni a hivatalos beszédet.

Fejdísz: Szesze Ékszer

Addig is a legfontosabb feladatunk volt nagyjából belőni a létszámot, ami után el kellett döntenünk, hogy nálunk legyen-e a buli, vagy elmenjünk valahova. Nem akartunk nagy felhajtást, és nehezítette a döntést, hogy egy alig héthónapos csemetével osztoztunk a boldogságban, így a napunkat úgy kellett kitalálni, hogy az neki is jó legyen. A megoldás végül a barátainktól jött, akik felajánlották, hogy ha nekünk is megfelel, nászajándékba helyszínt bérelnek nekünk. A meghatódottságtól szinte szóhoz sem jutva, negyvenfős csapatunkkal így kerültünk végül egy társasjátékos kávézó különtermébe, ahová már mi intéztük a vendégváró szendvicseket és a pezsgős köszöntést. A legnagyobb kiadásokhoz - mint a catering és a ruhám – szintén kaptunk segítséget, így nekünk végül a maradék apróságok finanszírozásával kellett „csak” foglalkoznunk; a kávézóban az egyéni fogyasztások rendezését nagylelkűen a vendégeinkre bíztuk (ezúton is köszönet a megértésükért!).

Csokor: Csekőné Tompa Anita

A tökéletes esküvőhöz nagyban hozzájárult a szemfülesség és a szerencse is. A fejdíszemet például egy esküvős facebook-csoportban találtam, a szintén nem mindennapi téli „tünde”-köpenyemet pedig a Jófogáson vettem egy nénitől fillérekért. A sminkemet Réka barátnőm készítette, a frizurámat pedig próbahaj készítése nélkül, élesben bíztam a fodrászomra. Mindezt úgy, hogy az esküvő reggelén nem találtuk a fejdíszemet, így csak remélni tudtam, hogy ha menet közben mégis előkerülne, illeni fog majd a hajamhoz. Az elengedés nem volt könnyű, de az első sokk után a fodrász elé lépve már csak nevetni tudtam a bambaságomon. A menyasszonyi csokromat is a szerencsére bíztam: fotó alapján készítette egy nagyon kedves tokaji virágos ismerősöm, és hinnem kellett benne, hogy a tömegközlekedés a mi oldalunkra áll, hogy a nagynéném időben Budapestre érjen vele a nagy nap reggelén. A tortánkat szintén látatlanban, közvetített infók alapján készítette Réka barátnője, és őszintén mondhatom, minden várakozásunkat felülmúlta.

Torta: Fiath Agnes

Összességében óriási szerencsénk volt, mert a segítőkész és jófej barátaink, valamint az égiek is velünk voltak az esküvőnkön. A szertartás az általam írt szöveggel kiegészülve vicces volt és megható, a kávézóban pedig házibuli hangulat uralkodott sok-sok játékkal, és ahogy láttam, tartalmas beszélgetésekkel. A gyermek este kilencig nem is bírt elaludni, annyira élvezte a nyüzsgést, de tízre már olyan álmos és nyűgös volt, hogy magunkat is összekanalazva végül hazavitettük magunkat.

Köszönöm Anyukám a megköszönhetetlent, köszönöm Anitám és Rékám (és Zoli) a biztatást, az ötleteket és a rengeteg segítséget!

Köszönöm Ádi, hogy olyan tündér voltál és elvitted a showt!

Köszönöm Férjem, hogy elvettél, büszke vagyok Rád!

Tetszett, amit olvastál? Oszd meg másokkal, kattints a KÖVETÉS gombra a jobb felső sarokban, és lájkold a Facebook oldalamat is, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

A védőnő javaslatára Ádinál elkezdtük a glutén bevezetését is. Ezt idáig levesben főtt grízgaluskaként kapta, vagy kekszként gyümölcsbe keverve. Mutatom a legegyszerűbb tízórai receptet, ami az almapüré keksszel!

Ezt az adagot Ádi kb. két délelőtt alatt eszi meg, az étvágyától függően. A maradék pedig mindig az enyém, olyan finom! Nyamm! :)