A gyermeknevelés kapcsán számtalan olyan téma merül fel, ami legalább annyira megosztja a szakembereket, mint a kezdő anyukákat. Ilyen a hozzátáplálás kérdése is. A facebook-csoportokban sok olyan mamival találkozom, akik szinte minden új élelmiszer bevezetése előtt a többi anyukát kérdezik, mikor SZABAD, mikor KELL bevezetni. Véleményem szerint a védőnővel és gyermekorvossal történt konzultációt követően itt is bátran hallgathatunk az ösztöneinkre, természetesen az allergéneket illetően komolyabb körültekintéssel eljárva.
Többször nekifogtam már írni a hozzátáplálásról, de annyira érzékeny téma, hogy mindig azt éreztem, valakinek a tyúkszemére lépek vele… Fontosnak tartom ezért leszögezni, hogy kizárólag a saját tapasztalataimat osztom meg, ami a gyerekorvossal és védőnővel történt egyeztetést követően, a gyermekem „működésének” alapos ismeretén alapul. Nem bevált recept, nem követendő példa, csak egy út, hogy így is lehet. Ezzel együtt felhívom a figyelmet a WHO ajánlására, miszerint a babákat lehetőség szerint hat hónapos korukig kizárólag anyatejjel tápláljuk.
Igen ám, de vannak, akik részben vagy egészben egyáltalán nem tudnak szoptatni addig, netán pótlásként kap a gyermek időnként kicsi tápszert, vagy bármi egyéb okból kifolyólag úgy érzik, korábban is megkezdhető a hozzátáplálás. Én az utóbbiak táborát erősítem és tudom, hogy ez sokaknak maga a megtestesült sz.ranyaság. Viszont fontosnak tartom leszögezni, hogy
a hozzátáplálás megkezdése nem egyenlő az anyatej elhagyásával!
Fotó: Pexels
Ádám például viszonylag gyakran szopisztrájkol, hol a fogacskái miatt (2 hónapos kora óta mozgolódnak, kínozzák, de több mint öt hónap elteltével még mindig nem bújtak ki…), hol a tejcsatorna elzáródás okozta nehezebb szopizás zavarja, és ilyenkor örülök annak, hogy nem feltétlenül kell tápszerhez nyúlnom, mert kaphat egy kis zöldséget, gyümölcsöt is kiegészítésnek. Őszintén szólva szívesebben etetem olyan ételekkel a babót, amiről pontosan tudom, mit tartalmaz, mint olyan tápszerrel, aminek az összetételével nem igazán tudok mit kezdeni. Ráadásul
Ádi a születésétől kezdve nagyon bukós baba volt, és úgy tapasztalom, mióta szilárdabb ételeket is kap, kevésbé köszön vissza az, amit megeszik. Ettől pedig mindkettőnk közérzete sokkal jobb.
Fontos hozzátennem, hogy a kóstoltatással megvártam Ádi négyhónapos korát, és ő már akkor képes volt segítséggel ülni, kinézte a szánkból az ételt, és a tányérunkat is rendre maga elé rántotta. Ráadásul a tejmennyiségem már akkor elkezdett csökkenni… A háziorvosunkat is megkérdeztem, mielőtt elkezdtük volna, és bár ő is felhívta a figyelmemet a WHO ajánlására, nem tiltott el a hozzátáplálástól. Mint mondta, figyeljük a baba reakcióit, és ha nem megy a hasa, nem hányja ki, amit megevett, miért ne folytathatnánk?
Kóstoltatásnak nevezem, amit csinálunk, mert bár almapüréből képes betermelni egy egész bébiüveg mennyiséget a picur, általában inkább a kíváncsiság hajtja, amikor belekívánkozik a tányérunkba. Teljes adagot naponta maximum egyszer eszik szilárdból, dél körül vagy koradélután, de az alvásai előtt akkor is minden esetben kéri a tejcsit. Bevallom, ennek nagyon örülök, mert könnyebbség ugyan, hogy nem lóg egész nap a mellemen, de megnyugtat a tudat, hogy továbbra is fő tápláléka az anyatej.
A kezdetekről
Eleinte próbáltam betartani, hogy minden új ízt három napig kóstoltatok, vajon allergiás lesz-e rá a gyerek, végül rájöttem, hogy a mi háztartásunkban ez nem megvalósítható. Spontán élünk, spontán főzök. Végül bevezettem, és a mai napig is így kóstoltatok új ízt, alapanyagot, hogy ilyenkor vagy önmagában az új ételt kapja, vagy egy korábban már ismert és garantáltan bevált élelmiszerrel együtt keverve. Így ha allergiás reakció lépne fel, tudnám az okát. Szerencsére sem allergia, sem hasmenés vagy hányás nem fordult elő Ádámnál, mióta szilárdat is eszik.
Igyekszem napi szinten valamilyen gyümölcsöt adni neki, hogy a C-vitamint közvetlenül vegye magához. Ez általában alma, körte nyersen, héj nélkül pürésítve (az első kóstoltatáskor még vízben megfőztem pépesítés előtt), amit most már víz helyett frissen facsart narancslével mixelek, és időnként babakeksszel keverek a glutén bevezetése érdekében. Ádi rajong érte!
A fűszerezésről szólva, azt az elvet követem, hogy ami nekem nem ízlik, azt Ádámnál sem erőltetem. Például kóstoltátok már a sótlan, ízesítetlen vízben főtt zöldségeket? Tegye fel a kezét, akinek ízlett! Biztos vagytok egy páran, de én nem ezen szerencsések közé tartozom. Így eleinte – bár minden hozzátáplálási kisokos a sótalan etetést ajánlja - Ádám zöldségeihez is tettem pici sót, később pedig a mi ételeinkben főtt finomságokat kapta. A levesben főtt répáért például odáig van és vissza!
Összegezve, Ádi három hónapja kóstolgatja a „felnőtt” kosztot, étkezést még nem váltottunk ki, de a bukások lényeges csökkenésével és a szopizások arányosabb eloszlásával (korábban volt, hogy óránként evett, ami borzasztóan megterhelő volt) azt hiszem, mindkettőnkre jó hatással volt, hogy korábban elkezdtük a hozzátáplálást.
Tetszett, amit olvastál? Oszd meg másokkal, kattints a KÖVETÉS gombra a jobb felső sarokban, és lájkold a Facebook oldalamat is, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!
