Woman Forever - Az idők változnak, a Nő örök!

Ösztön Szerinti Anya

Ösztön Szerinti Anya

Nem tököltem, belevágtam!

2021. október 25. - osztonszerintianya

Bele bizony, belevágtam életem első tökfaragásába. No ne ijedjetek meg, nem szippantott be a Halloweeni őrület, de tény, ami tény, megfogott a hangulata. A tökfaragásnak. És a faragott tökbe helyezett mécsesnek. Az ősznek. Megszerettem az őszt.

Mióta a nyár elviselhetetlenül forró, felértékelődött a szememben a tavasz és az ősz. Elsősorban az ősz. Talán a korral is jár, de egész egyszerűen odáig vagyok az erdő ázott avarral borított földes illatáért, az őszi színekért, a sálakért, a meleg pulcsikért és csizmákért, a forrócsokiért, és most már a faragott tökért is.

Engedtem a beáramló és mindent elárasztó Amerikának. Vettem egy tököt, megnéztem pár do it yourself (DIY) videót, és belevágtam. A tökbe. Ilyen lett. Ha érdekel, mi kell hozzá, és hogyan kell elkészíteni, olvasd tovább, mert alább elmondom, mennyire egyszerű. Bár kemény munka.

img_20211025_194711.jpg

A tökfaragáshoz szükséges:

  • 1 db formás tök
  • sniccer (opcionális)
  • hegyes, éles kés
  • kanál
  • nedvestörlő (opcionális)
  • papírtörlő (opcionális)
  • alkoholos filc
  • körömlakklemosó

A tökfaragás folyamata lépésről lépésre:

  1. Nedvestörlővel vagy vizes szivaccsal alaposan tisztítsd meg a tököt a szennyeződésektől.
  2. Papírtörlővel vagy egy konyharuhával töröld szárazra a tököt.
  3. Alkoholos filccel rajzold fel a mintát. Mintákat például ITT is találhattok.

img_20211025_143741.jpg

  1. Sniccerrel vésd körbe a mintát, így könnyebb lesz kifaragni a tököt.
  2. Hegyes, éles késsel – valószínűleg egy kicsi vagy közepes méretű lesz az ideális a tök vastagságától függően – vágd körbe a mintát, és lökd ki az egyes darabokat. A kalapjával kezdd, és miután a kalapját leszedted, egy kanál segítségével szedd ki alaposan a tök magvas belsejét. Ezt követően a tököd szemével, szájával és az orrával folytathatod a faragást.
  3. Az alkoholos filc esetleg még látható nyomait körömlakklemosóval távolíthatod el.

Amikor elkészült a faragott tököd, nincs más dolgod, mint belehelyezni egy meggyújtott teamécsest, és a kalapját visszatéve gyönyörködni a látványban!

img_20211025_194658.jpg

Tetszett, amit olvastál? Oszd meg másokkal, kattints a KÖVETÉS gombra a jobb felső sarokban, és lájkold a Facebook oldalamat is, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

Pihe-puha túróstáska

Amikor találok egy jó receptet, igyekszem elmenteni, kinyomtatni, hogy később biztosan visszakereshető legyen. Ezt a túrósbatyu receptet próba nélkül is azonnal kinyomtattam, mert éreztem, hogy tuti befutó lesz. Apró módosítással, és némi bakival elkészítettem, és minden várakozást felülmúlóan mennyei lett! A megadott mennyiségekből nekem 20 db túróstáska lett. Uzsonnára, vagy akár egy tartalmas leves után második fogásnak is szépen megállja a helyét.

turostaska_turosbatyu_osztonszerintianya_v1_1.jpg

Az én verzióm így nézett ki:

Hozzávalók a tésztához:
60 dkg liszt
3,2 dl tej
1 tojás
1 csipet só
4 ek cukor
15 szem édesítő / elhagyható/
8 dkg puha vaj
2,5 dkg élesztő 1 tasak porélesztő 
A tészta hozzávalóit dagasztógépben kb. 10 perc alatt kidagasztottam, konyharuhával letakarva duplájára kelesztettem. Nekem kicsivel több lisztet vett fel a tészta, mint a recept írta, ezért erre érdemes figyelni. Akkor jó, amikor a tészta elválik a dagasztótál falától.
Hozzávalók a töltelékhez:
50 dkg túró
2 csapott e. k. búzadara
1 e. k. tejföl (nesze neked szkennelve olvasás... a tejfölt eddig észre sem vettem, így az kimaradt :) )
5 ek cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
10 dkg mazsola
2 tojás sárgája
2 tojásfehérje kemény habbá verve
A túrót kikevertem majdnem minden hozzávalóval. A tojásfehérjét csak akkor vertem fel és kevertem hozzá, amikor a tészta már megkelt.
A tésztát téglalap alakúra nyújtottam, és kb. 10x10 cm-es négyzeteket vágtam. Túróval megtöltöttem, a négyzete sarkait összecsíptem és megcsavartam. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam őket, és további 20 percig hagytam kelni.
Eredetileg most kellett volna a tetejüket felvert tojással kenni, de a multitasking ugye nem mindig működik maximálisan, így én azt bizony elfelejtettem. Anélkül is tökéletes lett, 180 fokon 20 perc alatt szép halvány rózsaszínre sült. A tetejét porcukorral szórva tálaltam.
Egészségünkre! :)
Tetszett, amit olvastál? Oszd meg másokkal, kattints a KÖVETÉS gombra a jobb felső sarokban, és lájkold a Facebook oldalamat is, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

Családi reformmal a nemalvás ellen

Diktátormami lettem

Hetek óta nem aludtunk ilyen jól.

Az történt, hogy a lassan két éves gyermek egyik napról a másikra elkezdett felébredni éjjelente, és úgy is maradt két-három órákra. Na most képzeld el azt, milyen érzés, amikor heteken keresztül minden egyes éjszaka kiesik az alvásodból két-három óra. Tényleg igaz az, hogy az alvásmegvonással kínozni lehet, sőt akár ölni is. Mi a belehalásig hála az égnek nem jutottunk el, de az biztos, hogy egészen mélypontra kerültünk miatta.

Folyamatosan azon agyaltam, mi nem jó a babának (nézd el nekünk, még mindig babának hívjuk, hiszen Ádi a mi kisbabánk), hogyan segíthetnék neki. Biztos felébreszti valami, és megijed, nem tud megnyugodni. Biztos éhes, mert hónapok óta alig eszik napközben. Biztos a pocakja fáj. Biztosan megint a foga jön. Biztosan érik a kis idegrendszere… Bármeddig képes voltam sorolni a lehetséges okokat, de valójában ez mind csak tippelgetés volt.

Való igaz, hogy Ádi akkor már hónapok óta nem evett jól; szinte csak kekszen, pufirizsen, csupasz kenyéren(!!!), tejbegrízen és gyümölcsön élt. A végén szinte már csak banánt evett. Mellette alig ivott, és ez így együtt annak rendje és módja szerint szoruláshoz vezetett… Megnyugtattam magam, hogy ez csak átmeneti, most épp ezt a korszakát éli, majd elmúlik. De nem múlt el. Sőt egyre rosszabb lett. Az még hozzátartozik a történethez, hogy nappal az égvilágon semmi baja nem volt a gyereknek. Vidám, aktív kis szeretetgombóc volt, de éjjel a poklokat jártuk meg. Vagy legalábbis úgy éreztük. Találgattunk, egymást martuk fáradtságukban, és szinte folyton a megoldást, a szent grált kerestük. A napokban ért el a mélypont.

Reggelente kávéval kezdtem a napot, hogy létezni tudjak, aztán elsodort a tennivalók sokasága, így mire a gyermek elaludt valamikor fél tíz körül, én már javában pörögtem. Mire feleszméltem, hogy talán én is aludhatnék, míg Ádi ágyban van, addigra nagyjából fel is ébredt… és ez így ment nap, mint nap. Éjjel alig aludtam, nappal pedig képtelen voltam pótolni az elmaradást. Addigra már a férjem is rendszeresen kelt hozzánk éjszaka, mert egyedül nem bírtam a gyűrődést, ráadásul az ismételt home office alatt a törpe megint veszettül apás lett. Képtelen voltam megnyugtatni, kizárólag apuka létezett…

Maradjunk annyiban, hogy nem voltunk jól.

Az egész család küszködött.

Akkor mint egy isteni szikra, kipattant a fejemből a megváltó gondolat: ha a gyerek szervezete a feje tetejére állt, akkor én is a  feje tetejére állítom az ő szokásait. Szigorú napirendet vezettem be mind az evés, mind az időtöltés terén.

Diktátormami lettem

Visszatértünk a napi ötszöri étkezéshez. Ezek időpontja nem fix, hiszen az alvás miatt tolódhatnak, de reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna és vacsora van, újra kizárólag etetőszékben. Miért fontos ez? Mert hónapokig nem volt hajlandó etetőszékben megmaradni, így ha azt akartuk, hogy egyen, engednünk kellett a felnőttek székébe ülni. Ezzel egy ideig jól elvolt, de aztán már az sem volt jó, és kizárólag a kezébe fogott keksszel, pufirizzsel vagy gyümölccsel szaladgálva volt hajlandó enni. Képzelheted, hogy nézett ki a lakás állandóan. Morzsák és eldugott kenyérdarabok, almaszeletek mindenfelé…

Elrontottuk? Egyértelműen. Vádolom magam? Egy percig sem. Akkor, azokban az időkben az volt a legjobb megoldás.

Most tehát újra elővettük az etetőszéket. Eleinte szegénykém alig bírta megszokni, hogy megint egy helyben kell ülnie evés közben, de a második nap már magától húzta az asztalhoz az etetőszéket, amikor megéhezett.

Emellett betiltottam az esti, lefekvés előtti mesenézést, helyette friss levegőt, udvari mókát rendeltem el. A játszótér helyett naponta kétszer viszem az erdőbe kirándulni, ahol biztonságban, autómentes környezetben gyakorolhatjuk a közös sétát, a mezőn pedig szaladgálhat kedvére. Kutyákat, madarakat, pillangókat lát, kutyatejet szed és szívja magába a természet csodás energiáit. Ez pedig az étvágyára is jó hatással van. Bár még mindig válogat, de újra eszik húst és végre rizst is. Ugyan még mindig csak a rántott hús létezik számára, de azt legalább bármilyen formában megeszi, és mennyiség fogy belőle. Ezzel tartalmas ebédet és vacsorát vesz magához, ami a rengeteg friss levegővel együtt hiszem, hogy jó hatással van az alvására is.

dadi_mezon.jpg

Ha már alvás… Az új „terápia” hatására az első két éjszakát végigaludta úgy, hogy csak egyszer, az éjszaka elején kelt fel mézes tejcsiért. Egyszer-egyszer felsírt még ugyan, de végre képes volt újra magától is visszaaludni. Kimondhatatlan öröm ez nekünk, szülőknek! Emellett elképesztő fejlődést mutat most a gyerek, amiről nehéz eldönteni, hogy az új rendszer hozadéka, vagy eleve bekövetkezett volna, mert ezt készítette elő ez a hetek (hónapok?) óta tartó kialvatlanság.

Akárhogy is, nekünk most jobb, mint az elmúlt időszakban bármikor. Nem mondom, hogy stabilizálódtunk, hiszen a viharos szél cseppet ellehetetlenítette az újonnan felfedezett, gyógyírként ható erdei sétáinkat, de legalább már tudjuk, hogy van remény. Ez pedig nekünk most pont elég.

Tetszett, amit olvastál? Oszd meg másokkal, kattints a KÖVETÉS gombra a jobb felső sarokban, és lájkold a Facebook oldalamat is, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

Szülők az idilli állapot nyomában

Az elmúlt időszak legcsodálatosabb elismerését kaptam a napokban a férjemtől, amikor megkérdezte, hogy mi a helyzet a blogommal. Elmondta, hogy szerette, amiket írtam, és sajnálja, hogy mostanában nem olvashatott tőlem semmit. Mit ne mondjak, nekem is hiányzik… nem is az írás, mert a vállalkozásomnak, a Szövegneked.hu-nak köszönhetően minden nap írok. Jelen vagyok a közösségi oldalakon, posztolok, kommentelek, csoportokat adminisztrálok. A szívszerelem írás, a blogolás azonban a gyermekneveléssel együtt mostanában tényleg háttérbe szorult.

Mentségem persze van.

Az elmúlt egy év az esküvő után szinte csak és kizárólag az otthonteremtésről szólt. Korábban itt írtam a megpróbáltatásainkról, de év végére végül szerencsésen sikerült a végére jutni egy hosszas adásvételi herce-hurcának a világ legtündéribb eladóival. Akiknek hála ma már egy csodás, természetközeli, napfényes kis kuckóban nevelgetjük Ádinkat. Végre valahára Pöpe cica is újra kijárhat a szabadba, amit már nagyon régen megígértem neki. Egy macskának pedig csak nem hazudhat az ember, ugye?

Visszatérve Ádira… a vállalkozásindítás és persze a házvásárlás mellett ő is abba a korba lépett, amikor tökéletesen ön- és közveszélyes. Aktív kis energiabomba, aki ha ébren van, akkor folytonos figyelmet és társaságot igényel. Már nem csak jár, egyenesen szalad! Ha kiengedjük a nyílt terepre, előtte nincs megállás. Hátra sem néz, csak megy előre, és maximum egy kimondottan érdekes falevél vagy bot állíthatja meg néhány percre, amit hosszasan kell tanulmányozni, vagy épp karmesterként irányítani vele a… mit is??? Bármit. Mindent. A láthatatlan közönségét.

dadi_osza.jpg

Emellett persze továbbra sem alussza át az éjszakákat, de mi azért kitartóan bevetünk mindent a cél érdekében. Ekkor fektetjük, akkor fektetjük… Előbb fürdés, aztán vacsi, nehogy a fürdés még jobban felpörgesse. Aztán most inkább előbb a fürdés, mert vacsi után mostanában láthatóan aktívabb. Vacsiról szólva… igen ám, de mit egyen az a gyerek? Egy hétig vagy kettőig mást nem is evett, csak tejbegrízt. Éjjel meg itta a vízzel hígított kakaót. Aztán megfázott. Ezért pár napig velünk aludt, mert a náthától nem kapott levegőt, ettől pánikolt, és csak velünk tudott megnyugodni. Aztán meggyógyult, és teljesen egyedül átaludt egymás után két teljes éjszakát. A mennyekben éreztük magunkat. Aztán elutaztunk, idegen ágyba került, mi meg vissza a régi nemalvós kerékvágásba. Mióta hazajöttünk,

ismét mindent megteszünk, hogy megteremtsük számára azt az idilli állapotot, amiben képes békésen aludni egy egész éjszakán át.

Mi volt a titok? Fogalmunk sincs. Mintegy két év krónikus kialvatlanság után nehéz okosnak lenni. Csak éljük a napokat, tesszük a dolgunkat. Ha alszik, álmodunk, ha ébren van, vele virrasztunk. Hol mesélünk, hol mesét nézünk. Hol zenét hallgatunk, hol klipeket nézünk. Rossz szülők vagyunk? Dehogy. Csak rá kell nézni a lassan két éves gyerkőcre, és látszik, hogy rendben van. Egészséges, okos, kiegyensúlyozott, mosolygós kis lélek. Látszik, hogy szeretve van.

Szeretjük. Alvósan és nemalvósan is. Mi választottuk őt, és ő választott minket. Egy kis csoda, akiért minden percben – a nehezebbekben is – csakis hálásak lehetünk.

Tetszett, amit olvastál? Oszd meg másokkal, kattints a KÖVETÉS gombra a jobb felső sarokban, és lájkold a Facebook oldalamat is, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

Túl szép, hogy igaz legyen? Erre is figyelj ingatlanvásárláskor!

Jó ideje nem hallatom a hangom, mert az anyaság napi kihívásai mellett most egy másik nagyon fontos dolog vonja el a figyelmem: az otthonteremtés. Ez alatt nem a lakberendezési magazinok lapozgatását kell érteni, hanem legalább napi négy órában végzendő, komoly kutatómunkát és tanulási folyamatot eredményező lakáskeresésről. Aminek eredményeképp tegnap nagy valószínűséggel csalókba futottunk. Ti ne járjatok így!

Hiszitek vagy sem, vannak olyan párok, családok, akik nem élvezik a családjaik maximális háttértámogatását, már ami az anyagiakat illeti. Nem azért, mert nem szeretnék támogatni őket, hanem egyszerűen azért, mert nem tehetik meg. Nincs ezzel baj, megszoktuk. Így nőttünk fel, megtanultuk, hogy amire szükségünk van, megteremtjük magunkat. A segítség pedig előbb-utóbb megérkezik valahonnan, maximum nem anyagi formában, de azért is hálásak vagyunk.

Jelenleg tehát a házkeresés időszakában vagyunk. Nehezített helyzetből indulunk, hiszen az önerőnk nem hagy túl nagy mozgásteret, de mi ebbe a mozgástérbe szeretnénk beleszuszakolni egy, a fővárostól kényelmes ingatávolságra lévő, zsebkendőnyi zöldfelületes, akár két gyermekkel is élhető méretű, lakható állapotú ingatlant. A helyzetünket a gyedem sem könnyíti meg, amit sajnos nem minden bank fogad el jövedelemként. Akárhogy is, a több hónapnyi keresgélés és háznézegetés után már megismertük a helyzetünket, a lakáspiacot, és hol többé, hol kevésbé lelkesen keressük az igazit. Nem lehetetlen a küldetés, de tény, hogy nagyon észnél kell lennünk. Csak egy dobásunk van. Éppen ezért érintett nagyon rosszul az a helyzet, amibe tegnap belefutottunk.

ingatlan_csalas_pexels-pixabay-276724.jpg

Illusztráció: Pexels

A legnépszerűbb adok-veszek oldalon találtam a hirdetést, ami "bomba áron" kínált újépítésű társasházi lakásokat, év végi átadással. Bár gyanúsan olcsó volt, azonnal időpontot egyeztettem megtekintésre, mert valahol mélyen legbelül továbbra is hiszem, hogy jöhetnek olyan véletlenek, amik révén igenis segítséghez jutunk, és összejöhet nekünk is egy olyan lakás, amire vágyunk. Ezzel együtt persze kutatómunkába is kezdtem, aminek eredményeként kiderült, hogy a piaci ár egyharmadáért kínálják a lakásokat, amiket félkész és kész állapotban is hirdetnek más ingatlanosok, lényegesen többért. Tovább kutattam, kérdezősködtem, persze az építtető kilétét nem sikerült kiderítenem, de azért megnéztük.

Kb. 70%-os készültségű állapotú, és befejezett lakásokat is mutatott az ingatlanos, amik tény és való, meggyőzőek voltak. Volt anyag a házakban, ránézésre sem spóroltak ki semmit (már amennyire laikusként meg tudtuk állapítani), a masszív téglafalakra normális, vastag szigetelés került, a fafödémre pedig tetőcserepek. Már ez több és jobb volt, mint amiket eddig láttunk bárhol is ennyi pénzért, használtan.

Az ördög nem alszik

Mivel az ördög nem alszik, ismét megkérdeztem, miért olyan olcsók ezek a lakások, mire csak annyi választ kaptam az ingatlanostól, hogy a beruházó felhívta, és azt mondta, ennyi. Ezen persze már korábban is elgondolkodtam, hiszen a múltból felderengett számtalan olyan nyilvánosságra került eset, amikor a félkész építkezésekre a beruházó felvette a pénzt, aztán nem tudta befejezni, csődöt jelentett, aztán a vevők meg futhattuk a pénzük után, és beköltözni sem tudtak. Ezt a lehetőséget az ingatlanos természetesen azonnal kizárta, hiszen – mint mondta – évek óta dolgozik együtt a beruházókkal, számos lakásukat eladta, és biztosra állította, velük ilyen nem történhet. Ezt kell mondania, nyilván…

Amikor rákérdeztem az ügyintézési folyamatra, akkor a kedves ingatlanos hölgy csak annyit kérdezett, mennyi pénzt tudunk letenni az asztalra, hogy lekössük a lakást. Mondtam egy összeget, mire közölte, hogy az kevés lesz, de ő továbbítja az ajánlatot. Azt azért még elmondta, hogy a beruházó ragaszkodik a saját ügyvédhez a szerződéskötés folyamán, ez biztos. Mikor megkérdeztem, ki fizeti az ügyvédet határozottan magyarázta, hogy ezt bizony a vevő szokta. Ühüm.

Szóval az ügyvédet, akit mi vevőként fizetünk, és aki eszerint minket kellene, hogy képviseljen, az eladó hozza? – kérdeztem megdöbbenve, mire elmagyarázta a hölgy, hogy ennek csak praktikus okai vannak. Korábbi tapasztalatból már tudtam, hogy ez mit jelent.

Ennek ellenére igyekeztem némi optimizmust magamra erőltetni, úgy voltam vele, hogy ha az anyagiakban megegyezünk, a többi már részletkérdés, amit menet közben lemeccselünk. Abban maradtunk az ingatlanossal, hogy egyeztet a beruházóval, és ha neki megfelel a foglalónk összege, akkor leülünk és szemtől szembe átbeszéljük a részleteket. Továbbra is próbáltam azért kideríteni, ki a beruházó, de a hölgy sajnos „nem emlékezett” a cég nevére. Este jött a feketeleves.

Az ingatlanos hívott azzal, hogy saaaaajnos a beruházó kevesli a pénzt, háromszor annyit szeretne előre megkapni, mert „csak így tudja VISSZAVENNI az ingatlant”, és befejezni. Hogy kérem?

Az ingatlan nem is az ő tulajdonában van? Hebegés-habogás. Tehát a beruházó olyan ingatlant árul, ami nincs az ő tulajdonában? Hebegés-habogás. Tehát fizessünk ki sokmilliót egy ingatlan megvásárlására valakinek, aki nem is birtokolja az ingatlant??? Már nem is vártam választ.

A telefont letéve kiborultam, potyogni kezdtek a könnyeim. Azzal együtt, hogy áldom a jó eszem, amiért nem keveredtünk bajba, végtelenül csalódott voltam, hogy hiába az optimizmus, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy ami gyanúsan olcsó, az veszélyes is. Örülve annak, hogy mi szerencsésen megúsztuk, rettegéssel töltött el a tudat, hogy mások, akik kevésbé óvatosak, kevésbé járnak utána a dolgoknak, mindent kockára tehetnek bízva az ingatlanos és a beruházó jóindulatában. Ezért született ez a cikk. Hátha segíthetek másoknak is megelőzni a bajt.

Íme néhány tipp a teljesség igénye nélkül, mire figyeljetek lakásvásárlás előtt:

  • Ami gyanúsan olcsó, ott feltételezzétek a simlisséget, mert valamit biztosan elhallgatnak (végrehajtás alatt állhat; nem tiszta a tulajdonjog; rosszabb állapotban van az ingatlan, mint amilyennek látszik stb.).
  • Óvakodj az ingatlanostól, aki nem tudja/akarja megmondani a beruházó (eladó) nevét.
  • Óvakodj az ingatlanostól, aki szerint normális dolog, hogy te fizeted az adásvételben eljáró ügyvédet, akit az eladó hozott (nem valószínű, hogy a te érdekeidet fogja képviselni adott ügyletben). Ragaszkodj a saját ügyvédhez!
  • Ne dőlj be a sürgetésnek! Egy kedvező árú ingatlan esetében lehet indokolt a gyors (de nem elhamarkodott) döntés, de a gyanúsan olcsó számtalan kérdést vet fel.
  • Ha korábban nem sokat kérdeztél, az ingatlan megtekintésére mindenképp készülj kérdésekkel! Tedd fel őket, és ha nem kapsz választ, vagy terel az ingatlanos, akkor gyanakodj! Hallgass a megérzéseidre, mert jó eséllyel megvédenek a bajtól.

 

Tetszett, amit olvastál? Oszd meg másokkal, kattints a KÖVETÉS gombra a jobb felső sarokban, és lájkold a Facebook oldalamat is, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

süti beállítások módosítása
Ösztön Szerinti Anya