Tejjel táplálni az utódunkat a világ legegyszerűbb, és mintegy legtermészetesebb dolgának tűnik, amíg nincs gyermekünk. Már a várandósságom alatt készültem rá, mit és hogyan kellene csinálnom, aztán rájöttem, hogy nem mindenről írnak a „nagykönyvek”. Íme tehát 5 dolog, amit saját tapasztalatból tanultam meg a szoptatásról.
1. Szoptatni nem egyszerű
Az első babás anyukáknak fel kell rá készülni, hogy a szoptatás nem egy azonnali, automatikus folyamat. Meg kell tanulni babának és mamának is. Időt kell szánni rá, és elfogadni, ha nem megy azonnal. Tudni kell segítséget kérni, és nem szégyellni, ha tovább tart a tanulás, mint esetleg másnak. Ma már szerencsére nem kell azonnal beletörődni, hogy „én bizony nem tudok szoptatni”, lehet próbálkozni kézi és/vagy gépi fejéssel, annak is számtalan technikájával – etetés előtt, után, napi egyszer, többször, szaporító fejéssel stb. -, tejtermelő italokkal, levesekkel, mielőtt elkönyvelnénk, hogy tápszeres lesz a babónk.
Eredeti fotó: Pexels
2. Nincs fekete vagy fehér
Ahány anya, ahány gyermek, annyiféle szoptatás lehetséges. Mindegy, hogy az iszsz (igény szerinti szoptatás) vagy a rendszer szerinti, 3-4 órás etetés mellett teszed le a voksod, a lényeg, hogy a babádnak és neked is jó legyen. A gyakran szélsőséges elveknél pedig fontosabb, hogy az olvasottakat, hallottakat magatokra szabd. Én például a szó szoros értelmében igény szerint szoptatok, de nem ugrok azonnal, ha a babám nyikkan egyet. Nem minden hangra kínálom oda magam, és a wc-re sem viszem magammal Ádámot. Állandóan együtt vagyunk, a kinti világban is a részemmé vált, de elegendő teret adok magamnak is a létezésre. A szélsőséges nézeteket valló iszsz mamiknál ez például nem opció.
3. Folyamatosan változik
A legnagyobb tanulság számomra, amire senki nem készített fel, hogy a tejtermelés mennyisége és minősége nem egy konstans valami, hanem egy folyamatosan változó, élő jelenség. Két fejlődő, változó szervezet összekapcsolódásáról, összehangolódásáról van ugyanis szó, és ez nem lehet mindig egyforma. A kisbabák elképesztően gyors ütemben nőnek, és az ezzel járó változásra – a megnövekedett tejcsi igényre - megkésve reagálhat az anya szervezete. Az enyém biztosan. Ilyenkor kicsi pótlás is szükséges, aztán újra összerendeződünk. Eleinte megijedtem ilyenkor, most már tudom, hogy pár nap és ismét kisimulunk.
4. Mindenki magából indul ki
A várandósság és gyereknevelés során is számtalan kéretlen tanácsot kap az ember lánya. Tudatosítani kell azonban, hogy mindenki a saját tapasztalataiból indul ki. Csak mert valakinek a baba x hónapos korában elapadt a teje, téged ez nem kell, hogy frusztráljon. Azért, mert valakinek nem működött ez vagy az a fajta tejtermelő praktika, nálad még beválhat. Ha szoptatni akarsz, ne add fel!
5. Egyszer vége lesz
A szoptatás végével kapcsolatban még nincs tapasztalatom, de annyiszor volt már, hogy Ádi növekedési ugrása miatt hirtelen kevésnek tűnt a tejem, hogy óhatatlanul is eszembe jut. Készülök rá fejben. Igyekszem tudatosítani, hogy ha már nem lesz szükség a szoptatásra, akkor majd el kell tudnom engedni Ádámot és ezt a fajta testi-lelki kapcsolatot. Abban a biztos tudatban, hogy utána is az én kicsi fiam marad, és a köztünk lévő kontakt nem szűnik meg az anyatejes táplálás elmúlásával.
Tetszett, amit olvastál? Oszd meg másokkal, kattints a KÖVETÉS gombra a jobb felső sarokban, és lájkold a Facebook oldalamat is, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!
