Egy órája alszik már az édes… Elmosogattam, írtam végre egy bejegyzést az „Anya naplóba”, és most végre van időm ide is írni kicsit.

Az Anya naplót a főnökasszonyomtól kaptam mondván, az idő gyorsan elszalad, és az ember lánya nem fog emlékezni „az első …” kezdetű dolgokra, ezért fontos, hogy naplóba vezessük őket, mert később nagyon fognak hiányozni ezek az emlékek. Az első mosoly, az első szó, az első ölelés… Való igaz, a csöpp épp ma kéthónapos, és már a mosolyra mosollyal válaszol, sőt megelőz vele, amikor ébredés után meglát. Nem tudom, mikor kezdte el. A padlón háton fekve már képes oldalra gurulni, amivel nagyon közel áll hozzá, hogy átforduljon. Ezt a napokban csinálta először, és csak azért emlékszem rá, hogy 24-én szombaton történt először, mert épp vendégségben voltunk Rékáéknál – az első vendégségünk volt hármasban! -, amikor a szőnyegen fekve is meg tudta már csinálni, nem csak a puha kanapén, ahol mellette fekve könnyedén hozzám gurul. Remélem, mostantól még több „elsőt” tudok majd megörökíteni, és nem felejtem el feljegyezni a gondolataimmal, érzéseimmel együtt abba a kézzel írt naplóba, amit egy nap átadok neki remélve, hogy értékelni fogja.