A sütőtök szerintem egy skizofrén étel. Nálunk legalábbis biztosan. Amikor kettévágom, az illata olyan mennyei, hogy elalélok tőle, aztán megsütöm, és az ízétől kifutnék a világból. A párom és én is így vagyunk vele. Egyszer viszont krémlevest főztem belőle, és azóta rajongunk érte. Elmondom, én hogyan készítem ezt az őszi-téli csemegét, amiből félidőnél a kisgyermekeknek is csodás püré kavarható.

Amikor először készítettem sütőtököt, azt gondoltam, hogy a párom nagyon szereti, mert régi szép emlékeket idéz fel benne. Sajnos csak részben tudtam jól… Valóban szívesen emlékszik rá, amikor a mamija a sparhelten sütötte télen a csemegét, és a sült tök illata belengte a szobát, de az ízét mindig is utálta. Én is, de kedveskedni akartam neki. No így kerekedett, hogy ott álltam egy adag megsült sütőtökkel, amit mindketten utáltunk. Mivel ételt kidobni nem szeretek, pláne ilyen banális ok miatt, úgy döntöttem, hogy krémlevest készítek belőle, aztán maximum, ha azzal se tudunk kibékülni, akkor mehet a kukába. A végeredmény viszont levett a lábunkról.

A napokban az első közös kávézásunk után a sétát egy közeli zöldségesnél fejeztük be Ádámmal, ahol ősz lévén nem tudtam ellenállni az immár csodásnak tartott sütőtöknek. Pár napig érleltem a gondolatot, mire ismét nekiálltam elkészíteni a chilivel, mézzel és szezámolajjal gazdagított levest, és ismét olyan remekül sikerült, mint első alkalommal. A receptet ezúttal meg is örökítettem az utókornak, hogy hogyan készült ITT olvashatjátok.

Főzés közben jutott eszembe, hogy hozzátápláláskor Ádi is kaphat majd az őszi-téli csemegéből, persze ő még nem a csípős-fűszeres változatból. Ellenben a tök sütése közben talán almát is teszek majd a tepsibe, aztán ha minden puha, a húsukat pépesítve és összekeverve kapja majd meg a gyerkőc. Így miközben magunknak főzök, neki is tudok készíteni egy kis uzsonnát, két legyet ütve egy csapásra.

Ha van egyéb jó ötleted sütőtökös babaételre, ne habozz megosztani velem a bejegyzés alatt, vagy a Facebook oldalamon kommentben!