Woman Forever - Az idők változnak, a Nő örök!

Ösztön Szerinti Anya

Ösztön Szerinti Anya

Édes élet kettecskén

2019. szeptember 23. - osztonszerintianya

Ma volt az első alkalom, amikor a fiammal kettesben mászkáltunk, és végre szabadnak éreztem magam. Nem, nem a kisfiam miatt érzem magam bezárva, ezt mindig hangsúlyozom. Az a két pokoli emelet az én börtönöm, amit minden alkalommal babakocsival együtt kell megmásznunk. A hordozás egyelőre nem a mi műfajunk, de ha nagyobb lesz, és kevesebbet bukik, talán arra is rászokunk. Ma viszont emeletek ide vagy oda, összejött a séta, és a szabadság érzete is végre rám talált.

Épp csecsemőköri csípőszűrésre voltunk hivatalosak Ádámmal, és adta az ég, hogy a napok óta tartó, fogzás okozta nyűgösség kicsit alábbhagyott végre. Így mikor végeztünk a dokibácsinál, adta magát, hogy sétáljunk is egy nagyot. El is indultunk a közeli parkba, amikor eszembe jutott, hogy a háziorvos felé félúton mindig látok egy szimpatikus kiülős helyet, ami annak ellenére, hogy a „nyóckerben” van, nem tűnik késdobálónak, sőt, elég kedves és hívogató. Annyiszor szemeztem már vele, hogy most eldöntöttem, megnézem közelebbről. Hátat fordítottam a parknak, és célba vettem a kávézót.

img_20190923_144613.jpg

Odaérve láttam, hogy egy pár ül kint a teraszon babakocsival, így még szimpatikusabbnak tűnt a hely. Aztán mikor megláttam a szűkös bejáratot, plusz a lépcsőfokokat, amik a beltérhez vezettek, elbizonytalanodtam. Mégis felülkerekedett bennem a vágy, hogy én bizony most kávézni fogok a fiammal, ezért megkérdeztem a párocskát, be lehet-e jutni vajon babakocsival is, de sajnos ők meg sem próbálták. Az anyuka – látva a lelkesedésemet és felmérve a helyzetem – azonnal a segítségemre sietett, így pikk-pakk bent is találtam magam, ahol hirtelen azt sem tudtam, milyen kávét innék, olyan régen gyakoroltam ezt a régi kedves időtöltésemet. Gyorsan döntöttem, fizettem, majd kimentem a friss levegőre a gyerkőccel, hogy ott fogyasszam el a jól megérdemelt lattémat.

Olyan szerencsém volt, hogy még a fákon daloló cinkéket is láthattam, és ez az én érzékeny mimóza lelkemnek felért egy csodával. Jól éreztem magam, na!

Nem sok kell az ember boldogságához, ha be van zárva egy második emeleti lakásba a kisbabájával, és ez a kicsi ma nekem végre megadatott. Minden másra ott a…

Szívesen olvasnál hasonló témákban? Kövesd a Facebook oldalamat is, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

A bejegyzés trackback címe:

https://womanforever.blog.hu/api/trackback/id/tr1415161186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
Ösztön Szerinti Anya