Önző a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint az „Olyan <személy>, aki csak a maga javát, hasznát, érdekét tekinti, azt hajhássza s másokra nincs tekintettel; egoista.” Tehát önzőség az, amikor a saját érdekünket másoké elé helyezzük. A nagykönyv szerint. Szerintem aki önző, az boldog. Az ünnepek viszont ezúttal rámutattak, és megtanították, hogy az önzőségnek is van határa, ha egy babával osztjuk meg az életünket.
Aki önző, tiszteli magát annyira, hogy kiálljon a boldogságáért, és ha olyan emberekkel veszi magát körül, akik partnerek tudnak lenni ebben, a saját érdek előtérbe helyezése nem jár együtt mások érdekeinek a megsértésével. Létrejön a win-win helyzet.
Amikor babát vállal az ember, akkor egy időre saját magát a háttérbe kell szorítani. A gyermek igényeit a szülei igényei elé kell helyezni. A nagykönyv szerint. Szerintem viszont a baba igényeit a mieinkhez kell igazítani, hogy a gyermekvállalás ne váljon áldozattá. Ezt nevezem én csiszolódásnak. A párkapcsolatban is csiszolódunk, alkalmazkodunk egymáshoz, ennek megfelelően kell a gyermekkel hármasban is újrarendeződni úgy, hogy az mindenkinek jó legyen.
Vendégségben
Ádám születése előtt úgy terveztük, őt is bevonjuk majd a társasági életünkbe - magunkkal visszük a programjainkra és hozzánk is ugyanúgy átjöhetnek majd a barátok, mint korábban -, így nem kell lemondani arról a nyüzsgő életről, amit megszoktunk, és megszerettünk. Ezt már a kezdetektől fogva így csináltuk, és szerencsére működött is a dolog. Az ünnepek alatt viszont rá kellett jönnünk, hogy a jóból is megárt a sok.
Már a Karácsony előtti héten is szinte folyamatosan mentünk, utaztunk, látogattunk, vendégségben voltunk, Ádi kézről-kézre járt, hiszen ő olyan nyugis baba, hogy bárkinél jól elvan, nagyokat kacag, elvarázsol mindenkit. Igen ám, de Karácsonyra egyszerűen megunta a nyüzsit. Észrevettük, hogy egyre nyűgösebb, rosszabbul alszik, szopisztrájkol, úgy összességében nagyon nyugtalan. Akkor hagytuk kicsit pihenni, de amikor mondjuk volt két nyugis napja, ismét nekilódultunk, vagy hozzánk jöttek, így ismét nyüsszögi gróffá vált. Szilveszterre ki kellett mondanunk, hogy bár másképp terveztük, még egy délutáni látogatásra sem ugrunk be a buliba, mert
Ádinak elég volt!
Így esett, hogy még a párom sem tette tiszteletét a barátoknál Szilveszterkor, így hármasban, társasjátékozással, retró kabarékkal és szoptatással érkezett meg 2020. Konkrétan éjfél előtt öt perccel ébredt fel a gyermek követelve az utóvacsiját, de „sz.rszülőként” hagytuk még hat percig „éhezni”, hogy pezsgővel koccintva, egymást átölelve, Himnuszt hallgatva köszönthessük az újévet. Aztán szaladtunk etetni, és a sötétben immár hármasban folytattuk a bulit.
Az év utolsó napja ragyogóan megmutatta, hogyan változott az életünk 2019-ről 2020-ra. A féktelen bulikat felváltotta a pelenkázás, és bár az esetek többségében Ádám csodálatosan alkalmazkodik hozzánk, mi is képesek és hajlandóak vagyunk az igényeire, szükségleteire, érzéseire tekintettel lenni, és lelassítani, megálljt parancsolni, ha ezzel teszünk jót neki. Boldogsággal és elégedettséggel tölt el, hogy ebben olyan remek partnerem van, mint a vőlegényem, akivel hamarosan magunk mögött tudjuk a „vadházasságot”, és hivatalosan is összekötjük az életünket.
Tetszett, amit olvastál? Oszd meg másokkal, kattints a KÖVETÉS gombra a jobb felső sarokban, és lájkold a Facebook oldalamat is, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!
