Gyerekkorom óta érdekel a gasztronómia. Emlékszem, egészen kicsi koromban is ott álltam már a hokedlin anyukám mellett, és segítettem neki például a bundás kenyérhez tojásba mártani a kenyérszeleteket, máskor pedig panírozni a húst. Amikor már írni is tudtam, a nagyimat nyaggattam a kedvenc sütijeim receptjeiért, amiket gyöngybetűkkel jegyeztem le kis papírlapokra, miközben ő a finomságokat készítette. Ezek a mai napig anyukám Horváth Ilona megsárgult, vanília illatú Szakácskönyvében lapulnak...
Később már egyedül álltam a tűzhely mellett kávét, teát, majd pudingot és tasakos levest kavargatva, de igazán főzni csak a középiskolában tanultam meg. Vendéglátósként öt éven át tanították nekünk, hogyan kell ételeket készíteni, így olyan számomra bonyolultnak tűnő fogásokat is meg tudtam már főzni, mint a húsleves vagy a sólet. Innentől kezdve egyenes volt az út a kísérletezéshez: étkeztem húsmentesen, fűszermentesen és számtalan fűszert felhasználva is. Hosszú évek kellettek, mire kialakult a saját ízlésvilágom, amiben elsődleges szerepe van az egészséges, de finom ételeknek.
A legfontosabb számomra, hogy hétköznapi, bárhol és bármikor elérhető alapanyagokból főzzek olyan egészséges menüt, amit a párom is örömmel fogyaszt.
Az új kihívást az jelenti majd, hogy a hozzátáplálással együtt a gyermekünk, és mi is jóízzel együk meg, ami az asztalra kerül, és mindezt úgy, hogy ne jelentsen túl nagy plusz munkát, hogy a bébire is főzök. A hozzátáplálással kapcsolatos tapasztalataimat a „Gasztro” rovatban osztom majd meg, de addig is közzéteszem néhány kedvenc receptemet, ami mindig sikert arat a családban.
Ha kíváncsi vagy, hogyan főzök, kövesd a Facebook oldalamat is, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!
