Ahogy az élet minden területén, a gyermeknevelés kapcsán is rendre döntéshelyzetbe kerülünk. Szoptatás vagy tápszeres etetés, cumi vagy itatópohár, oltassunk vagy sem… a végtelenségig sorolhatnám. Dönteni sohasem könnyű. Mérlegelni kell, sorra venni az érveket és ellenérveket, hogy a lehető legjobb megoldást válassza az ember, de még így sem mehetünk biztosra. Íme néhány tipp, ami segíthet a választásban.
Jól dönteni nehéz. Soha nem tudhatjuk előre, hogy az út, amire lépünk a helyes irány lesz-e. Erkölcsösek, lojálisak, magunkhoz vagy más(ok)hoz hűek lehetünk, de hogy az a jövő szempontjából jó lesz-e, csak később fog kiderülni. Ez frusztráló. Ahogy az is, hogy amikor valamiben döntenünk kell, az a legtöbb esetben a megszokott, és az új közötti választást jelenti.
A megszokott magában hordozza az állandóságot, és a biztonság látszatát. Az új változást jelent, a változás pedig az ismeretlenség talaját. Amit nem ismerünk, attól pedig félünk.
A gyermeknevelés kapcsán különösen ijesztő dolog ez, hiszen – főleg az első hónapokban, években – egy ártatlan, magatehetetlen, teljesen kiszolgáltatott kis lény feje felett hozzuk az ő testi és lelki egészségére vonatkozó döntéseinket. Döntéseket, amik egy életre meghatározóak maradhatnak. Mivel nem vagyok sem jós, sem mindenható, én az ösztöneimre hallgatok. Az anyai ösztönökre, amik rendre megsúgják, mit tegyek. Jól döntök-e ilyenkor? Nem tudom. Azt tudom, hogy más kapaszkodóm nincs, mint a megérzéseim, amik az esetek többségében jó irányba tereltek - az élet minden területén.
Sok múlik persze a körülményeken is, amiken nem változtathatunk. Ez mindig így van. Mi csak egy kis része vagyunk a nagy egésznek.
Olyan ez, mint egy nagy puzzle. Az egészhez a keret – a magunkkal hozott „csomagunk”, a világ, a társadalom a maga szabályaival - adott. Azon belül viszont szántalan apró mozaikdarabkának kell a helyére kerülnie. A mozaikokat pedig mi mozgatjuk.
Teljes lehet a kép rövid idő alatt, ha könnyen felismerjük, melyik darab hová való, sőt tudatosan keressük a hiányzó részeket, de lehet, hogy tovább fog tartani és fárasztóbb lesz, ha csak sodródunk, és ahogy jön, úgy vizsgáljuk meg a darabkákat.
Hogyan dönthetünk mégis jól? Önismerettel és tudatossággal. Ha működik az önismeret, őszintén tudunk a tükörbe nézni, tisztában vagyunk a képességeinkkel, erősségeinkkel, gyengeségeinkkel, akkor tudni fogjuk, mikor dönthetünk ösztönösen, és mikor kell segítséget kérnünk. A segítség jöhet a könyvekből, netes fórumokból vagy szakemberektől szerzett információk formájában, de akár a rutinosabb családtagok, barátok elejtett mondatai is előrébb vihetnek. A végső döntés azonban akkor is a miénk és az ezzel járó felelősség is. Ezzel együtt kell élni, ezt a „terhet” el kell tudni viselni.
Önismeret híján lehetünk racionálisak. Készíthetünk listát, pro és kontra felsorolhatjuk, milyen érvek és ellenérvek szólnak adott döntés ellen vagy mellett. Ekkor se felejtsük el azonban, hogy
néha egy jól irányzott meggondolatlanság előrébb vihet, mint a racionalitás jól megfontolt talaja.
Szívesen olvasnál hasonló témákban? Kövesd a Facebook oldalamat is, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!
