Idejét se tudom, mikor írtam utoljára a témában… ÖSZA, azaz Ösztön Szerinti Anya címet adtam a blogomnak, mert azt gondoltam, én bizony az ösztöneim szerint fogom nevelni a gyermeket. Nevelni? Egyelőre inkább csak életben tartani. Észre sem vettem, mennyire nem ezt csinálom.

A csapból is az igény szerinti szoptatás, vagyis az ISZSZ folyt, mindent elolvastam a témában, logikusan voltak alátámasztva az érvek, olyannyira, hogy az ellenérvek gyakorlatilag eltörpültek mellettük. Elgondolkodtam azokon is, no de egy „ősanya” cunami ellen ugye nem sokat tehet az ember… Elfogadja, hogy minden, amiről ők beszélnek szentírás, hiszen ha a többség mellette van, akkor mi lehetne vele a baj? Belép csoportokba, hogy még többet tudjon meg, elkezdi az ott olvasottakat alkalmazni, gyakorolni, aztán szembesül valami, hogy valami soha nem oké. Aztán mit tesz az ember bizonytalan lánya? Kérdez a csoportokban, figyeli a többi anya kérdéseit, a válaszokat, módosít némit az addig alkalmazottakon, és várja a csodát… A csodát, ami csak nem akar megérkezni. Hiába a sok-sok jótanács, a gyakorló „ősanyák” mantrái, amik leírva logikusak, a gyakorlatban mégsem hozzák a várt sikert.

Amikor ott tartottam, hogy szinte már csak az etetés volt a témám, és hogy éppen milyen tanácsot és logikus ötleteket olvastam valamelyik csoportban, már én is kezdtem érezni, hogy ez sok. Azt viszont nem, hogy ez mennyire ártalmas is, és hogy egyáltalán nem használ sem nekem, sem a gyermekemnek, sem a párkapcsolatomnak. A gyerek akkor is pörgött a mellemen, ha fejtem, ha nem fejtem, ha minden órában rátettem, ha ötpercenként rátettem. Rátettem, hiszen kérte. És ha a gyerek kéri, akkor bizony cicit kell neki adni. Hiszen lehet hogy éhes, lehet hogy fáj valamije, lehet, hogy nyűgös, és lehet, hogy nem! Biztos, ami biztos tegyük rá, hiszen valamelyik bajára majd úgyis jó lesz a cici, ami elűzi az éhséget, szomjat olt, fájdalmat csillapít, megnyugtat, hozzásegít a kakiláshoz, és sorolhatnám… Ez az alap. Aztán ott tartasz, hogy a növekedés miatt egyre éhesebb gyereknek nem tudsz tejet adni, mert a félóránként, óránként ötperces szopizások miatt a szervezeted elkezdi azt üzenni: ennyi elég! Nem termel többet, hiszen a gyerek úgyis csak néhány millit eszik, és ugye van ott még ott, ahonnan ez jött… Ja, és a gyerek nem is alszik, hiszen hiányzik a jó kis testes, mennyiségben is mérhető anyatej a szervezetéből, ami kiüti úgy néhány órára, de ha addig nem is, egy bő másfél órát azért elvan vele újabb evés nélkül. Estére meg a gyerek üvölt az éhségtől, és a fáradtságtól is egyszerre. Te pedig nem érted, hiszen mindent megtettél érte: amikor csak nyekkent egyet, cicire tetted, hiszen az anya-gyermek kapcsolat és bizalom csak így alapozódhat meg, tehát cicit kért, és kapott. Hogy ez ártalmas is lehet? Ja, azt senki nem mondja el, hiszen az ISZSZ mindenekelőtt!!!