Szerencsés anya vagyok, mert a kisfiam egy áldott jó gyerek. Normál hangerővel beszélgethetünk mellette, filmet nézhetünk, végezhetjük a házimunkát és ő békésen szundikál a kanapén berendezett napközbeni „hálószobájában”. Persze nem mindig ilyen egyszerű: alkalmanként a véget nem érő nyögdécseléseivel, a szűnni nem akaró aludni nem akarásaival, csillapíthatatlannak tűnő sírásaival állít kihívás elé minket.

Mivel közel két hetes korára annyit már tudunk róla, hogy tényleg nyugodt baba, ha nincs semmi gondja, már csak ki kell találnunk, mi okozhatja a nyugtalanságát. A legegyszerűbb természetesen: éhes vagy pelenkacsere kell neki. Ez a két tényező Ádámunknál általában párban jár, illetve váltásban jelentkezik, ezért könnyen ki lehet húzni a gebasz-listáról, mint nyűgösségforrást. A vele járó kihívások azonban napról napra változnak. Így kellett éjszakáról éjszakára kitapasztalnunk, hogy a 30 fok feletti hőmérséklet már nem komfortos neki, sőt annyira kényelmetlen, hogy enni és inni sem akar a hőségben. Ez azzal járt, hogy a mellem telítődött, ettől még annyira sem tudott enni belőle, mint előtte, így azt fejni kellett, és a lefejt anyatejet végül nagy duzzogva, de legalább a cumisüvegből, kevésbé összetapadva velem elfogadott. Amíg azonban erre rájöttünk, hosszú órák teltek el, óránkénti ébredésekkel, küszködésekkel az evés, majd az alvás terén, és a fejést is szokni, tanulni kellett.

Az előző védőnőnk – költöztünk a várandósságom alatt - ajánlása szerint etetés előtt kell fejni maximum 20-25 grammnyit, amitől fellazul a mell, a gyerkőc könnyebben rá tud cuppanni, és ezzel együtt ő a tartalmasabb, zsírosabb részét kapja meg. Természetesen ha ezek után is éhes marad, a lefejt tejet is oda lehet adni neki. Ehhez képest a jelenlegi védőnőnk tanácsa az volt, hogy etetés után körülbelül fél órával a mellben maradt anyatejet ürítsem ki teljesen az elektromos mellszívó segítségével, és így könnyítsek a melleimen, illetve az etetéseken.

Mivel a gyermek igény szerint szopizik, az azonos időközönként etetés egyelőre nem teljesen valósul meg nálunk. Függ az előző etetés hosszától, sikerességétől, az időjárástól és természetesen a tejtermelésemtől is. Az eltérő tanácsok alapján így eleinte bizonytalan voltam, melyiket is tudnám beilleszteni az etetések közé, végül kipróbáltam ezt is, azt is. Az első variációval az volt a problémám, hogy a gyerkőc random ébredt, és követelte a kajcsit, így nem volt annyi időm, hogy etetés előtt még fejjek is. A másik verzióval pedig az nem stimmelt, hogy etetés után előfordult, hogy ismét cicire kéredzkedett a kicsi, és ha addigra már lefejtem a tejet, akkor már nem tudtam mellből adni neki, csak cumisüvegből. Én pedig továbbra is annak a híve vagyok, hogy ha van tej, akkor azt mellből kapja a kisfiam, azzal együtt, hogy úgy néz ki, semmilyen zavart nem okozott nála, hogy időnként cumisüvegből is kap tejet, vagy vizet.

A tesztelgetések közben azonban kitapasztaltam, hogy a lazább mellből valóban könnyebben eszik a gyermek, így elkezdtem gyakorolni és megpróbálni kitalálni, mikor várható az ébredés, és aszerint megelőzni azt a fejéssel. Eleinte volt, hogy jóval korábban fejtem, mint ahogy az etetés ténylegesen megvalósult volna, de ahogy lazult a mellem, egyre jobban, többet evett Ádám, és ezzel együtt valahogy az ő kis rendszere is kezdett kialakulni. Körülbelül két napig azt hittem, be is állt a kétóránkénti evésre, és akkor szakadt ránk a fene nagy hőség, ami felborított mindent. Örültem, ha egy órát végigaludt, az etetések viszont így is rövidek, és gyengék voltak. Plusz a gyermek olyan vörös és forró volt – hiszen szinte állandóan össze voltunk nőve a gyakori szopizások miatt, és nagyjából összeragadtunk -, hogy a párom már lázat akart mérni neki, úgy aggódott. Ekkor jött az újdonsült anya következő kihívása: mennyi ruhában altassam a 30 fokos szobában a bébit, és vajon ha ablakot nyitok rá, míg ő egy szál pelenkában alszik, meg fog-e fázni az éjjel… Amikor már se enni, se aludni nem tudott rendesen - és ezzel együtt én sem pihentem semmit – úgy döntöttem, kockáztatok: pelusra vetkőztettem, ablakot nyitottam, rázártam az ajtót, hogy ne legyen huzat (és a macska se szökjön ki a nyitott ablakon), és bíztam benne, hogy kockáztatni egy esetleges megfázást még mindig jobb, mint ha hőgutát kap a gyermek. Se megfázás, se hőguta nem lett belőle, onnantól kezdve viszont legalább két órát egyhuzamban tudott már aludni Ádám, az utolsó hajnali etetést követően pedig már hármat is reggelig.