Van az úgy, hogy az embernek összejönnek a dolgai. Esetemben ez most a gyermek fogzása, bukás-hányás kombó és az ezek okozta kiadós kialvatlanság. Mégis megnyugszik a szívem, amikor az immár kedvenc kávézómban a lattém felett bedagadt szemekkel bámulom az alvó kisherceget, hazatérve pedig…

Adott a gyermek, aki mostanában minden eddiginél nyűgösebb. Szinte szünet nélkül kiabálja a mára szitokszóként számontartott „leeeee”-t, ami eleinte azt jelentette: „Éhes vagyok”, most pedig egyre inkább azt: „Ölbe akarok menni!”. Az észérvek kezdetben azt diktálták, tartsak ki, és ha valóban éhes,…